Miért kék az ég?

Fiatalabb koromban olyan sokszor tettem fel ezt a kérdést, hogy rokonaim néha attól tartottak nem vagyok normális. „Jaj, hagyd már!“ felkiáltással zárták le mohó kérdezősködésemet. Én pedig ott álltam, kielégítetlen tudásvágyammal. Persze a dolog fizikai-kémiai részét értem. A napsugarak, a légkör, meg a tenger, bár felőlem ez utóbbi is lehetne például narancssárga.
A miért kék az ég kérdés inkább úgy hangzik pontosabban, hogy miért pont kék? Miért nem úgy alakult a bolygónk, hogy, mondjuk, piros-vöröses legyen, mint a Marson. Talán ha más lenne a légkör vegyi összetétele nem alakult volna ki élet a Földön? Vagy másfajta élet alakult volna ki? Milyenek lennénk, ha az ég színe zöld lenne, vagy sárga? Befolyásolja-e az értelmes élet kialakulását, kibontakozását az égbolt színe, tehát a légkör összetétele?
Mi az, hogy intelligens életforma? Mit értünk mi valójában abból, ami körülvesz minket? Állítólag csak azt tudjuk elképzelni, amit már láttunk. Én például el tudok képzelni egy hatlábú, lila szarvast, hiszen szarvast már láttam, a lila szint tapasztaltam, a lábak számát pedig egyszerűen annyival szorzom, amennyivel jól esik.
Tehát mindent el tudunk képzelni, le tudunk írni szavakkal, amit látunk és azok tetszőleges kombinációit.
Mennyi mindent látott az emberiség? Nem számszerűleg értem, annak nem lenne sok értelme, de ahhoz képest kérdezem, amit még nem láttunk. Talán nem is fogunk soha.
Más. Ha mindent el tudunk képzelni, amit látunk, akkor azt is el tudjuk, ami annak az ellenkezője? Persze itt már áttérek a tárgyaktól az absztrakt fogalmakra. A lila szarvas ellenkezője/ellentéte sima ügy. Nem lila szarvas. Az más kérdés, hogy mi a nem lila szarvas: a zöld és egyébszínű szarvasok, vagy egy márványasztalka. Kell valamiféle szimmetria a valami és annak ellenkezője közt, vagy elég ha a két dolog közé kiteszünk egy eltérő, nem egyenlő, jelet. Netalántán egy negatív előjelet.
Itt viszont már ingoványosabb talajra tévedtünk, legalábbis én, mivel nem vagyok túl jártas a matematika titokzatos erdejében. Például egy nem egyenlő mínusz eggyel. De a kettő sem egyenlő eggyel, vagy a kétszáztizenhat sem.
Egy matematikus fél perc alatt elmagyarázná nekem az 1, -1 összefüggését és azt, hogy a –1 az 1 ellentéte, noha a 2 se = 1 vagy –1. Elég lenne megkeresnem a középiskolai tankönyveimet ehhez.
Ezek a meghatározások mind igazak egy adott fogalomrendszerben. De mi van akkor, ha valaki, mondjuk egy másik bolygón, nem azonos fogalomrendszerben gondolkodik? Ő lehet, hogy azt mondja az 1 ellentéte a 2, meg a 216, stb. Neki az 1+1=2 állítás, ami nekünk, akik a tízes számrendszer szerint nevelkedtünk, egyértelmű, de ha mondjuk a binárisban gondolkodunk, akkor már nem. És miért is a tízes számrendszert használjuk? Talán mert a két kezünkön összesen tíz ujjunk van. Ez elég régóta így van, mégis több száz éven keresztül a tíz helyett a tucat volt az uralkodó alapfogalom a hétköznapi számításokban, legalábbis a bolygónak ezen a részén.
Vajon hogyan látnánk a világot, ha a bináris számrendszer szerint élnénk? Pusztán annyi lenne a változás, hogy csak a 0és az 1 számjegyeket használnánk, vagy lenne más felfogásbeli eltérés is? Én úgy gondolom lenne, persze ez csak egy személyes vélemény. Némi alapja azért van, hiszen ha abból indulok ki, hogy mennyire tér el mondjuk az európai és egy kínai ember gondolkodásmódja, pusztán az írásuk alapján, akkor látható mennyire színes is tud lenni a mi kicsiny bolygónk megoldásállománya. Vajon Kínában miért az a fajta képírás terjedt el és ragadt meg évezredeken keresztül, és itt Európában miért a betű alapú? Mennyiben befolyásolja a kialakult írásmód a gondolkodásunkat, a kultúránkat? Vagy éppenséggel pont fordítva van, a gondolkodásmód alakítja az írásformát?
Hogy lehet egy ilyen, a világegyetemhez képest atomnyi bolygón, ennyi gondolkodásrendszer, hogy ilyen látványos eredményekben nyilvánuljon meg? És mi egy azonos faj vagyunk, hogy is tudnánk kitalálni, megalkotni, egy olyan kommunikációs eszközt, rendszert, amelynek segítségével a végtelen másik részéről érkező és/vagy élő fajjal beszélgetni tudnánk?
Végtelen. A véges ellentéte. A véges fogalom ismerős számunkra, tapasztaljuk minden nap. Véges mindaz, ami korlátok közé van szorítva. A végtelent meg tudjuk egyáltalán tapasztalni? Vagy leragadunk annál a pontnál, hogy jó, jó, de mi van azon túl? Mert valaminek kell lennie. Ha sokáig gondolkozunk a végtelenen, nem érezzük-e azt, hogy egy idő után az agyunk csak kattog, kattog, de nem tudja feldolgozni e fogalmat? Pedig szeretnénk, nagyon is.
Párhuzamos vonalak a végtelenben találkoznak. De ahol találkoznak, az már nem végtelen, hiszen találkoznak.
És így forgunk, szépen, lassan, körbe-körbe, míg egyszer…