A zíró(nő) pihen

Meg, hogy aztán pláne. Valójában meg tényleg. Mert inkább, minthogy. De, legalábbis szinte. Mintha, mégis, aztán pedig dehogy. Na, mert tényleg már. Persze, persze, nehogy már csak úgy! Miért is? Izé, szóval, no már no. Inkább pedig tényleg. Igazából… nem, mégse. De, de! Nehogy már! Hm, á. Vagy igen? Ja ja, aztán meg hogy, hogy nem. Szintén persze, aztán meg dehogy. De meg mégis miért? Csak úgy? Na. Igazából… Ja, valóban. Ne má’. Hogy. Sőt. Is, de akkor… Tényleg, pedig hogy nem. Amikor, mintha mint. És éppen. Pedig nemrég de. Nem is. Miért?